Sok-sok éve történt. Harmadik világbeli metropolisz sosem alvó, hangos szívében. Por, szagok, fülledt meleg, egy lelakott, olcsó szálloda döcögő liftje, megkopott festésű ajtói.

Két hete húztuk egymást. A sivatag közepén végzett munka hozott össze minket. Csend, sziklák, homok, szárazság, vakító napfény. Fiatalok voltunk, életerősek, sportosak, feszesek, tomboltak a hormonok.

Ő gyönyörű volt, smaragdzöld szemmel, sötét hajjal, nyúlánk, kis mellű, fájdalmasan tökéletes fenékkel. Én aktívan sportoltam, egy gramm fölösleg nem volt rajtam. Mindketten nagyban játszottunk, imádtuk az életet, és mindkettőnket párkapcsolat várt otthon. Minden adott volt, hogy egymásra találjunk.

Az első csók az utolsó napok egyikén egy sziklavölgyben esett meg, s az azt követő éjszakákon egy homokdomb tetején ölelkeztünk titokban és bár kézzel, szájjal szinte minden megtörtént köztünk, ma sem értem, hogy az óvszer hiánya hogyan tudott megakadályozni minket abban, hogy elháljuk végre a találkozásunkat. Utólag azt mondtuk, azt éreztük, hogy ekkora vágyból menthetetlenül gyermek fogant volna.

Aztán vége lett a sivatagi munkának. Az első civilizált helyen, egy kisvárosban viszont nem volt alkalmunk kettesben lenni. Vártuk, számoltuk az órákat, a napokat, hogy végre elbújhassunk a munkatársak figyelő tekintete elől. Aztán jött egy éjszakai vonatút a főváros felé, ami szintén kínzó vágyakozással telt csak.

Hajnalban értünk a metropolisz kopott szállodájába. Ahogy az ismerős portástól kivettük szobát, már reszkettünk, vibrált a feszültség. Remegő kézzel nyitottam a nyikorgó ajtót. Bent az ablaktáblák elhúzva, négy poros ágy, csikorgó vaskereten. Ahogy az ajtó becsukódott, egymásnak estünk. Két hét előjáték után nem volt kegyelem. Csak a nadrágokat téptük le egymásról és a legközelebbi ágyra zuhantunk. Én alul, ő egy mozdulattal rám ült. Villámcsapás, tomboló vihar, martuk, téptük egymást. Talán ha fél percig tartott az egész. Elélvezett és rögtön én is. Egymást csókolva szakadt ki belőlünk az összegyűlt feszültség. Üvöltöttem volna. Tökéletes volt.

Még közel három évig maradunk így, ölelve, marva, felvállalva a kapcsolatunkat, míg végül elengedtük egymást.